Biztos vagyok benne, hogy minden kutyatartónak megfordult már a fejében, hogy mi lenne, ha kapna a blöki egy kistesót? Nagy kutya mellé kistestűt, hogy legyen egy mobil-kutyánk is társaságba meg repülőre, vagy pici mellé nagytestűt, csak mert az olyan más, olyan bundás… De vajon a második kutya csak az első lépcsőfok a lejtőn lefelé (képzavar?) egy olyan úton, aminek a végkifejlete egy farm 101 kiskutyával? Vagy éppen kevesebb gondunk lesz velük, hiszen majd úgyis elszórakoztatják egymást?

Kutyák. Minél több, annál jobb? 

Hallottam már megboldogult tacskó gazdájától némi megbánással nyilatkozni az „egykekutyá”-val kapcsolatban: milyen kár, hogy nem lett egy kis társa, biztos kevésbé lett volna magányos, hiszen a gyerek is egyedül nőtt fel, az is milyen kár…

Nos, úgy gondolom, kutyáknál talán mégsem ugyanez a helyzet, talán nem annyira komplexek pszichésen, mint a gyerekek (vagy mégis?), de való igaz, hogy rendkívül társas lények, és nem élet az élet egy olyan kutyának, aki egész nap magányosan üldögél a kert végében/konyhában, neadjisten láncra kötve. Szükségük van arra, hogy a gazdájuk közelében lehessenek, figyelhessék a beszédét, a mozdulatait, még akkor is, ha éppen nem velük foglalkozik, hiszen ezzel is tanulnak.

Napközben, ha otthon hagyjuk őket a lakásban, valamelyest unatkoznak, hiszen elég kevés az inger, kevesebb, mint akár egy kertben, ahol mindig van mit ugatni vagy megkergetni. A lakáskutyák a szomszédok és az ablak előtt elrepülő madarak ugatásával eltöltött munkát leszámítva gyakorlatilag lustálkodnak egész nap. (Persze csak gondolom, hogy az én kutyám ezt csinálja, hiszen még soha nem videóztam le, mikor nem voltam itthon.) Azt hiszem, ezen az sem változtat, hogy ketten voltak majdnem két hónapig, hiszen ennyi időt töltött nálunk az ideiglenesen befogadott mentett kutyus, Fruzsi. Így a gazda feladata két kutya esetén is ugyanúgy fennáll: sokat kell velük sétálni, lefárasztani, együtt játszani és programokat csinálni.

Persze sokkal viccesebb két kutyával minden, és egyben sokkal kaotikusabb: az egyik üldözi a madarakat és egy-két kritikusabb kutyát, a másik fél a gyerekektől és az erős zajoktól, így a közös séta során a kettőjük által produkált mozgás néha teljesen véletlenszerű. Az egyik leül, ha izgatott, mert tudja, ekkor jön a kaja, a másik ugrál, mint akinek bolha van a s*ggében. Az egyik újrahasznosít (véletlenül elől hagyott csokipapírból installáció a kanapén), a másik lakberendez (neki nem tetsző lakástextilek megsemmisítése). 

A közös játékról annyit, hogy egyszer, 10 másodpercig sikerült elérni, hogy ugyanazt a rongydarabot húzzák a két különböző végén.

Dilisen, boldogan

Szóval nem teljes még az összecsiszolódás, a két kutya gyakorlatilag teljesen ellentétes személyiségű. Persze azért vannak közös érdekeltségeik, úgymint kaja, séta és simogatás.

De mindezzel együtt, nem gondolnám, hogy a két kutya napi szintű ellátása és a velük való foglalkozás időben vagy energiában 2x annyit jelentene, mint egy kutya esetén. Hiszen sétálni az egyet is le kell vinni, kaját is kell adni neki, kutya-biztossá tenni a lakást, stb… Utazáskor meg… hát, jó ha az embernek sok kutyaszerető ismerőse van. Sőt, erősen ajánlott. De ugye egyhez is kell, esetleg felváltva lehet kiszervezni őket külön-külön…

Szóval összességében 1,2-1,3-as szorzóra tippelnék a befektetett energia és idő tekintetében 2 kutya esetén. Az anyagiakról ez persze nem mondható el, az eledel és az állatorvos költsége sajnos duplázódik.

Ha szeretnénk kipróbálni, milyen lenne egy második kutyával az élet, végleges elköteleződés nélkül megtehetjük, ha ideiglenesen befogadunk egy kutyust egy állatmentő egyesület révén, így csak addig lesz nálunk, amíg meg nem találja a végleges gazdiját. Ezzel neki is segítünk, hiszen sok egyesület csak így tudja megoldani a kutyák gyepmesteri telepről való kihozását.

Vadász Réka

Van kutyád, és távolról megismered, ha valaki hasonszőrű (hehe)? Nincs kutyád, de jól olvasol az árulkodó jelekből? Leírtunk pár dolgot, amiről arra gyanakodhatsz, hogy valaki kutyatartó. 

1. Kutyás öngyújtója van. Ha elveszik, csak olyat vesz meg, amin kutya van.
   
   
2. A telefonján kutyás háttérkép van természetesen.
   
   
3. A zsebében mindig van nejlonzacskó.
   
   
4. A táskájából kutyakeksz-darabok potyognak.
   
   
5. A hűtőn több kép van a kutyáról, mint a párjáról.
   
   
6. Ismeri a környék összes utcáját, boltját és parkját.
   
   
7. Kutya nélkül is csak kutyabarát helyekre ül be.
   
   
8. Ilyen esetekben megkérdezik tőle, hogy hol hagyta a kutyát.
   
   
9. Bárhol van, tudja, merre található a legközelebbi állatorvosi rendelő.
   
   
10. Minden kutyásra rámosolyog.

Várjuk kommentben a további árulkodó jeleket! :) 

+1: Úgy öltözködik, mint a kutyája.

Veled is előfordult már, hogy a barátaid értetlenül néztek: miért bonyolítod tovább az amúgy is bonyolult életed egy kutyával? Esetleg idegenek adnak kérve-kéretlenül tanácsot az utcán? A szüleid már jobban örülnének, ha egy gyereket babusgatnál? 

Összegyűjtöttük a legidegesítőbb mondatokat, amiket kutyatartóként hallani szoktunk.

Kivagyok

1. Jó lenne, ha elvinnéd egy kutyaiskolába.

2. Nincs büdös a lakásban? Hogy bírjátok?

3. Nem unatkozik, amíg dolgozol?

 4. Szerintem kínzás a kutyának egy lakásban élni bezárva.

Látszik, hogy szenved

5. Gyerek mellett nem tartanék kutyát, sose lehet tudni, mikor kattan be.

6. Nem szokott nézni, amikor szexeltek?

7. Jó lenne, ha a kutya nem pisilne össze-vissza az utcán, nem lehetne úgy szoktatni, hogy csak a futtatóban csinálja?

8. A menhelyen csak sérült kutyák vannak?

9. Én biztos másképp fognám a pórázt.

10. Szerintem egy kutya harminc kilónál kezdődik.

Tudnád folytatni a sort? :) Írd le kommentbe!

Sokszor halljuk, hogy olyan a kutya, mint a gazdája. Vajon ez tényleg így van minden esetben? Ha igen, miért? Ha nem, akkor mik azok a dolgok, amik mégis sok gazda-kutya páros esetében a harmonikus összetartozás érzését keltik bennünk?

Azt hiszem, senki nem vitatja, hogy az ember viselkedése a legtöbb esetben hatással van a kutya viselkedésére. Minél régebb óta élnek együtt, annál kiforrottabbak a szokásaik, annál jobban tükrözi a kutya reakciója az ember magatartását/habitusát, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanolyanná válnának. Az alábbiakban 3 olyan esetet mutatunk be, ahol a gazda a kutyájával jól működő, harmonikus párost alkot

1. A klasszikus: egyik kutya, másik eb

Az első csoport a „klasszikus” felállás: olyan a kutya, mint a gazdája. Erre szerintem már mindenki látott példát, akár van kutyája, akár nincs. Alapvetően elmondhatjuk, hogy ezek igen szerencsés párosítások. A legjobb példák erre talán azok az idősebb emberek, akiknek már lelassult az életritmusuk, lassan, komótosan sétálnak és csinálják a dolgaikat. Sokszor látni mellettük szép lassan tipegő, nyugodt természetű kutyusokat. Egy másik példa lehet a sportos fiatal mozgékony kutyával, aki már reggel futással indítja a napot, természetesen kutyusával együtt.  

Ez az összhang több dolgon múlik: egyrészről a tudatos választáson, annak végiggondolásán, hogy milyenek a szokásaink, életritmusunk, és ez alapján választunk fajtát.

A másik faktor a szerencse: egy menhelyi kutyával is abszolút lehetsz összhangban, még akkor is, ha előre nem tudod teljes mértékben, hogy milyen a természete.

A harmadik tényező az életszakasz: egy átlagosan 12 évig tartó kapcsolatról beszélünk, így természetes, hogy lesznek olyan életszakaszok, amikor jobb lesz az összhang, és olyanok, amikor kevésbé.

Azért nagyon fontos a tudatos választás, mert ha mindkét fél jól érzi magát a kapcsolatban, mindkettőjük helyzetét megkönnyíti.

Rengeteg kölyökkutyával rendelkező idősebb ember szokott felhívni, akik képtelenek annyi mozgást biztosítani a kutyának, amire szüksége lenne. A helyzet az, hogy erre sajnos nincs megoldás, ugyanis egy kölyökkutyának rendkívül nagy a mozgásigénye az első hónapokban, és ha ezt nem biztosítjuk, viselkedésproblémákat fog eredményezni egy idő után. Ebben a helyzetben sajnos előfordulhat, hogy a kiskutyának új gazdát kell keresni.

2. A zsák meg a foltja

Ezek olyan kapcsolatok, ahol a két fél összhangban van egymással, de nem feltétlenül a hasonlóságuk miatt. Erre példa az olyan gazda, aki kiviszi pl. a Margitszigetre a kutyát, ahol ő szabadon futkározik fel és alá, de rendszeres időközönként megjelenik a padon ülő gazdinál. Ide tartoznak azok is, akik póráz nélkül sétáltatják a kutyát, akinek bár nagy a mozgástere, igen fegyelmezetten mindig megvárja őket a kereszteződésben. Ezekben a kapcsolatokban mindkét fél jól érzi magát, és azt csinálja, amit szeret, de ez nem kell, hogy ugyanaz a dolog legyen.

Tapasztalatom szerint ezek a kutyák nagyon fegyelmezettek, és az első szóra hallgatnak a gazdájukra. Ez a fegyelmezettség és szigor az, ami biztosítja a kutya számára a szabadságot. Az biztos, hogy az ilyen kutyákkal sokat foglalkoztak, ami lehetővé tette ezt a fajta fegyelmet.

3. Bolondosok – összhang a rendszertelenségben

Ők azok a párosok, akik kialakítottak a kutyával egy bizonyos szintű fegyelmet és szabályrendszert, amitől rendszeresen eltérnek valamennyire mindketten. Ez nem okoz komoly feszültséget, csak néha egy kicsit kiakadnak egymásra. Attól függően, hogy milyen lábbal keltek fel, változó az a kép, amit kívülről látunk belőlünk. Lehet, hogy egyik nap szépen futnak egymás mellett a szigeten, a másikon pedig üvölt a gazda a kutyájának, csak mert késésben vannak és gyorsan vissza kell jönnie.

Az ilyen emberektől szokták megkérdezni külső szemlélők, hogy miért nem mehet fel a kutya a kanapéra, ha múlt héten felmehetett. amire rendszerint az a válasz, hogy „Mert ma volt tisztítóban a huzat és legalább egy napig legyen tiszta.”

Ők azok, akik a legtöbbször jelentkeznek be hozzám.

Rosszabb napokon...

Az első kategóriánál általában akkor az összhang, hogy ha a gazda rosszkedvű vagy beteg, akkor a kutya is passzív, csak fekszik. Ha a gazda jókedvű, neki is jó kedve van.

A másodiknál lehetnek súrlódások vagy feszültségek, ha a megszokott rendszer felborul. Ha a gazda türelmetlen, fáradékony, az kihathat a kutya viselkedésére is.

A harmadik a legnehezebb ebből a szempontból: előfordulhat, hogy teljesen ellentétesen reagál a kutya a változásra. Pl. a gazda betegsége során a kutya sokkal feszültebb lesz, ha nem mozoghat eleget. Ha a gazdának nehezebb életszakasza van, magába a fordul, a kutya nem empatikusabb lesz, hanem többet foglalkozik magával, és sokkal jobban kifejezi, hogy ő mit szeretne.

Ezeknél a kapcsolatoknál fordulhat elő az, hogy ha a gazdának az élete más területén problémája van, a kutyával is előjönnek problémák, és nehezebben kerülnek összhangba.

A fentiek nem feltétlenül 3 élesen elhatárolódó kategóriát alkotnak, sokszor keveredhetnek az elemek, vagy akár idővel is változhat a kapcsolat jellege.

Nézzünk magunkba... 

Fontos, hogy ha bármilyen új viselkedésproblémával találkozunk, végiggondoljuk, hogy mik azok a változások, amik velünk történtek akár érzelmileg, akár gyakorlati szempontból, és hogy megpróbáljunk a saját életünkben megoldást találni. Tapasztalatom szerint amíg ez nem sikerül, a kutyával sem fog rendeződni a helyzet.

Voltak olyan helyzetek, amikor adtam egy tanácsot a kutya problémájával kapcsolatban, amit később a gazdája a munkahelyén alkalmazott a kollégájával és egy hét múlva örömmel közölte, hogy bevált.

Ettől függetlenül számtalan dolog van, amiben egy kutyakiképző tud segíteni egy nehezebb életszakaszban, és el tud látni gyakorlati jó tanácsokkal és megoldásokkal. Azonban sosem vonatkoztathatunk el önmagunktól…

írta: Ocztos Panka kutyakiképző

Szerinted te és a kutyád beletartoztok a fenti 3 kategória bármelyikébe? Ha nem, mi tesz titeket összeillő párossá? 
Várjuk a kommenteket lent! 

Minden gazda életében vannak nehezebb pillanatok. Amikor halálra idegesít  kutyád és legszívesebben mgnyomnád rajta az OFF gombot pár órára. Mégsem bánod meg egy percre sem, hogy veled van… Összeszedtünk pár dolgot, amitől a kutyás élet igazán jó! :)

1. Mindig van, aki meghallgat. És nem néz csúnyán, ha káromkodsz.

2. Minden nap el kell menned sétálni, ha esik, ha fúj.

3. Hideg, téli éjszakákon van, ami melegíti a lábad.

4. Mindig van, aki megeszi az utolsó falatot, nehogy már ki kelljen dobni.

5. Az étteremben elcsomagoltathatod az összes maradékot, mondván, hogy a kutyának lesz (persze, hogy nem).

6. Mindig van kire fognod, hogy miért késtél…

7. …miért koszos a ruhád és a lakás,

8. …miért kell hazamenned egy unalmas randi végén,

9. …miért nincs pénzed.

10. Mindig nyitott a lehetőség, hogy leszólítsanak („de aranyos, meg lehet simogatni?”).

11. Ha nincs nálad szalvéta, mindig van, aki megtisztítsa a kezed.

12. Mindig vár rád valaki otthon, és nagyon örül, ha hazaérsz. Ötödször is aznap.